Hejhó! ^^
Ahogy a legutóbbi bejegyzésben említettem, a Catching Sunshine megnyerte a Sparks Fly Design and Critics blogversenyének Legjobb Fanfiction kategóriáját. A nyeremény pedig nem volt más, mint egy interjú, gondoltam, megosztom veletek is. ^^
A fejezetről meg annyit, hogy nagyon igyekszem még a hétvégén összehozni, már nincs sok belőle hátra. ;)
xoxo
1. Az agyonismételgetett alapkérdés: Miért kezdtél el blogolni?
Valójában a legelső – és máig meglévő, noha az utóbbi időben kissé elhanyagolt – blogom egyfajta napló volt. Egy honlap fórumán láttam, hogy milyen sok tagnak van ilyenje, én meg kisebb koromban elég sokszor írtam ki magamból a bajom, így jó ötletnek tűnt a naplóírás amolyan XXI. századi fajtáját kipróbálni.
Ha pedig történetes blogra akarok kitérni, akkor a válaszom egy általam nagyon kedvelt Meg Cabot idézet lenne: “Tudom, egy szál nyomorult kis romantikus történelmi regény nem váltja meg a világot. De az csodás volna, ha pár embert olvasás közben olyan boldoggá tenne, mint engem írás közben.”
2. Van olyan karaktered akit magadról mintáztál?
Konkrét karakterem nincs. De egy kicsit minden szereplőmben ott vagyok, bizonyos – pozitív, negatív – tulajdonságaimat akaratlanul is rájuk aggatom. Így néhányan sokat beszélnek, mások kicsit magukba fordulók, megvesznek az eperért, esetleg nem bírják a bohócokat. Apróságok ezek, de akik ismernek, mindig kiszúrják őket.
3. Vannak más blogjaid is?
Igen. A fent említett naplóm, ami a Butterfly Sparks nevet viseli, valamint egy másik – de a Catching Sunshine-tól teljesen eltérő, jóval hosszabb – fanficem, aminek középpontjában a kosárlabda áll, a Fulminant Pass.
4. Mi a véleményed arról, hogy a bloggeren lépten-nyomon One Direction fanfictionba ütközik az ember?
Sosem voltam az a kimondott 1D fan, nagyon pihent pillanataimban remekül elkornyikálom a számaikat (és megállapítom, hogy milyen marha jól szólunk együtt), de ennyi. Viszont mióta bekebelezték a blogger-világot, már kezd nagyon elegem lenni belőlük. Egyrészt azért, mert a többségnek a története ugyanaz (kisebb-nagyobb változtatásokkal), és sosem értettem, kinek van ingerenciája milliószor elolvasni valamit, amit előtte már többezerszer látott. Ráadásul a színvonal egyre csökken és csökken (egyenes arányban az agysejteim számával). Másodszor szerencsétlen srácokat néhányszor olyan irritálóan tudják megformálni, hogy képes voltam úgy megutálni őket, hogy egyiküket sem ismerem… Néhány helyen pedig képesek belerakni a banda egy tagját a történetbe csak azért, hogy több olvasót szerezzenek, pedig szerintem nem is illik bele az alapsztoriba – Harry a göndör fürtjeivel és a kisfiús vigyorával véregző bérgyilkosként… He?! Ezzel pedig elnyomják a tényleg nagyszerű, egyedi történeteket, amiket öröm olvasni, amikért megéri várni… De persze a 13-15 éves célközönség ezt nem veszi figyelembe, mert szinte már csak ez az öt pasi a kelendő termék.
5. Szoktál más blogokat olvasni?
Nem igazán, pont a fent említett miatt (meg mert elég kevés szabadidőm van…). De ha rátalálok valami egyedire, aminek nem virít ott a fejlécén az 1D/BTR/Union J egy tagja, vagy épp Justin Bieber, akkor tuti, hogy azonnal nekiesek. Azért van egy pár blog, amit követek, főleg fantasy és sci-fi témájúak.
6. A jövőben szeretnél-e valamit kezdeni az írással, vagy maradsz a blogoknál?
Általánosban voltam másodikos, mikor megírtam az első történetem – tehát kis fejszámolással megállapítható, hogy nagyjából tíz éve csinálom. És gyakorlatilag ez az első olyan tevékenység, amit intenzíven csinálok, amiről sosem voltam hajlandó lemondani, így egyszer mindenképpen szeretném látni a gyümölcsét. Fogalmam sincs, sikerülne-e, vagy sem, de egy próbát megérne – valamikor a távoli jövőben. Terveim és ötleteim mindenesetre vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése