Misty értékelés

Sziasztok, drágáim! :)

Ahogy ígértem, megérkeztem a Misty beszámolójával, igyekeztem azért viszonylag spoiler mentesen megírni. Ha már ti is szereztetek élményeket ezzel a könyvvel - vagy bármelyik másikkal -, ne habozzatok, írjátok meg! 

Még annyit tennék hozzá, hogy bár tudom, hogy az előző fejezet igencsak függővéggel zárult - ha még nem olvastátok, lejjebb görgetve megtehetitek -, viszont december 21-ig biztos nem jön a folytatás. Addig ugyanis még két zh-m lesz, illetve december 17-én újra lejátszom a csatámat az anatómia gyakorlati vizsgával, ha pedig sikerül, 21-én az elmélettel nézek farkasszemet. Ha esetleg ezeken a napokon eszetekbe jutok, szidjatok egy kicsit! :)

A kendőzetlen igazság

Ha Joss Stirling, akkor savantok és a Benedict család! Számomra az írónő és a hét fiútestvér története örökké egyet fog jelenteni, még úgy is, hogy más történetei vannak. Nem hiába írok róla fanficet, egyszerűen imádtam az eredeti trilógiát, bár nem sejtettem volna, hogy ennyire tetszeni fog. És azt sem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyi darabra tört össze pici fangirl szívem, mikor kiderült, hogy a Sky, Phoenix és Crystal könyvek nem kapnak folytatást... Aztán kiderült, hogy mégis, méghozzá egy újabb trilógiát!

Kiadó: Manó Könyvek

Oldalszám: 295

Fülszöveg: Misty egy egyszemélyes katasztrófa súlytotta övezet. Savant képességének "hála" egyszerűen képtelen hazudni, kényszeres igazmondása miatt viszont folyton zűrös helyzetekbe keveredik, bármerre is jár. Í

gy amikor a jóképű, magabiztos, és hihetetlenül vonzó Alexszel hozza össze a sors, Misty rögtön megfogadja, hogy inkább a közelébe sem megy. Hiszen hogy is lehetne az övé valaki, aki ilyen tökéletes...?

Ám a savant közösség mindennapjaira sötét árnyék vetül - egy sorozatgyilkos leselkedik a különleges képességű fiatalokra. Közülük egy pedig hamarosan élet-halál peremére kerül majd... vagy azon is túlra.

Lélektárs. Van benne valami elképesztően édes és romantikus, hogy valahol, a világ talán legtávolibb pontján él valaki, aki tényleg a másik feled, képes benned fenntartani egy igencsak kényes egyensúlyt - lévén savantként különleges képességeid vannak, amiket nem mindig könnyű irányítani -, kiegészít, és a többi, és a többi. Joss Stirling pedig képes volt mindezt úgy tálalni, hogy a történetei ne csöpögjenek nyáltól, és egy könnyed kis romantikus egymásra találáson is túlmutasson - hiszen mindegyik kötetben fellelhető némi akció is. Ez volt az ok, amiért beleszerettem a Finding Love sorozatba. A másik meg a Benedict tesók. (Komolyan, kell egy Benedict, úgyis mindjárt itt a karácsony. Szóval, mivel korban ők állnak hozzám a legközelebb, szeretnék egy Xavet vagy egy Willt találni a fa alatt. Köszi, Jézuska!) Éppen ezért eléggé szkeptikusan álltam hozzá kezdetben a Mistyhez - fangörcs ide vagy oda -, hiszen az imádott testvérek itt csak másodhegedűsök szerepét töltik be. (Pedig először nagyon-nagyon belelkesültem, mikor láttam, hogy az új trilógia lányait Mistynek, Angelnek és Summernek hívják, azt hittem, ők lesznek a maradék három testvér lélektársai. Még el is szórakoztam a gondolattal, hogy milyen vicces lenne, ha Vick lélektársát Summernek keresztelte volna el az írónő, hiszen az én változatomban ugye Sunshine lett a neve.) Mondjuk ha kicsit megerőltettem volna a memóriámat, rájöhettem volna, hogy Misty már feltűnt Crystal kötetében is...

Misty

No, de ennyit a bevezetésről, következzen az értékelés, és Misty Devon története (aki - nem nagy spoiler - Crystal unokahúga)! Ahogy a fülszövegben is kiderül, a lányt tényleg mindenhol utoléri a baj, képességét néha képtelen kordában tartani, emiatt a környezetében rajta kívül mindenki más is kényszeres igazmondó lesz - az érzékelői már egy-egy szarkasztikus megjegyzéstől is berezonálnak.
Nagynénjének, Crystalnek kérésére utazik el Dél-Afrikába, hogy segítsen megkeresni Uriel Benedict lélektársát. Egy apró csavarral sikerül is rábukkanni a nőre, és hadd mondjam el, hogy ez mennyire tetszett, mert így választ kaptam egy olyan kérdésre, ami már a Sky óta foglalkoztatott. Tarryn és Uri egymásra találásának köszönhetően ismerkedik meg Misty a helyi vitacsapat vezetőjével, a suli sztárjával, Alexszel, akivel jobban már nem is különbözhetnének. A szikrák természetesen már a legelső pillanattól kezdve ott pattognak közöttük, ám hamar kiderül, hogy főszereplőnk képes kioltani a fiú bárkit és bármit meggyőző képességét (Riri note: hogy ez néha milyen jól jönne!), ezért rengeteg a vicces szóváltás, vita kettejük között. Alex egyszerűen képtelen elfogadni, hogy Misty közelében nem tud mást kinyögni, csakis az igazságot, ami viszont férfiúi egóját igencsak sérti, hiszen minden gondolatát, szavát erősen meg kell fontolnia.

Alex

De természetesen a sors jót nevet kettejükön, és ahogy kezdenek csiszolódni, a lélektársi kapocs is kialakul, habár eléggé meglepi mindkettőjüket a fordulat.
Azonban ahogy az lenni szokott, ez a történet sem mentes a bonyodalomtól, a veszélytől. Számomra ennek a kötetnek volt az eddigi legfélelmetesebb főgonosza (Riri note 2.0: akinek ugyanaz a képessége, mint az én fanficem egyik szereplőjének... Weird!), minden mozdulatától és szavától kirázott a hideg, tényleg egy igazi pszichopata volt. Joss olyan hitelességgel tálalta a dolgokat, hogy hiába tudtam, hogy happy endekkel dolgozik, egyáltalán nem hittem benne, hogy ez itt most megvalósulhat. Félelmetes volt! Ugyanakkor hátborzongatóan jó! Ráadásul most jó pár csavart is belevitt az írónő a gonosz kilétébe, ami miatt még ha sejtettem is, kicsoda ő, azért kételkedtem az elhatározásomban. (De valamiért úgy érzem, az a bizonyos csavar hatással lesz a további kötetekre.)

Misty karakterét nagyon hamar megkedveltem! A képessége sokkal inkább átok, mint áldás, ami rengeteg "misztikus" pillanatot okoz neki, ezzel együtt élve próbál lavírozni az igazmondásokkal teli életében. De még így is határozott, vicces lány, akinek hazugságmentes megszólalásai egy csomó vicces jelenettel telítik meg a regényt. Családi helyzete sem túl egyszerű, hiszen az apja nem savant, így az Alexszel való találkozása után két tűz közé kerül, ebben a kötetben pedig már kezdenek kiéleződni az olyan savant-nem savant ellentétek, amiket az előző trilógiában csak sejtetett az írónő.

Tarryn

Hiába volt Alex a történet lélektárs álompasija (Miért? Miért kell minden lélektársnak ilyen édesnek és jóképűnek lennie?!), kellett némi idő, hogy őt is megszeressem. Bár mindenki kedvesnek írta le, Misty szemén keresztül egyáltalán nem tűnt annak, arrogáns megjegyzései kezdetben eléggé unszimpatikussá tették őt. Ám idővel fény derült a turpisságra, a fura viselkedésének megvolt a maga oka, ráadásul fiatal kora ellenére elég csúnya családi hátteret tudhatott magáénak, ami szintén egyik fontos mellékszála lett a történetnek.
Imádtam, ahogy ezek ketten egymás társaságában igazán kiteljesedtek, külön-külön is nagyon bírtam őket, de együtt! Egy csomó szórakoztató és édes jelenetet köszönhettem nekik.
Az előző három könyvben nem sokat láthattunk Urielből, most kicsit jobban sikerült megismerni őt, valamint a lélektársát, Tarrynt is, tényleg illenek egymáshoz. És igen, lévén egy Benedictről és párjáról van szó, ők is igencsak szerethető karakterek. (De still kevés Benedict! Túl kevés! :() Ó, és a gyilkossági szál miatt pici fangirl szívem is heves dobogásra kapcsolt, hiszen jó pár Victor-pillanatot olvashattam, ráadásul egy pillanatra még a gyengédebb oldalát is megismerhettem. *-*
Misty barátnőit, Angelt és Summert már az első jelenetnél megszerettem. Ők hárman annyira különbözőek, mégis remekül kiegészítik egymást, és nem hinném, hogy meglepek vele másokat, de eszméletlenül várom az ő történetüket is! ^^

Kiegészítésül pár dolog, amik nagyon tetszettek. Az egyik az első főbb helyszín, Dél-Afrika és Fokváros volt. Amúgy is volt már pár dolog, ami miatt megfogott ez a hely, de Jossnak sikerült elérnie, hogy egyszer mindenképpen el akarjak ide jutni. Egy csomó színes, élettel teli helyen jártak itt, amiket érdemes lenne megnézni.
A másik a nyári savant tábor volt. Szerintem egy marha jó ötlet volt, kicsit összehozta azt a különleges képességekkel rendelkező emberekből álló közösséget, amit már megszerettem. Bizonyos szempontból, ahogy már fentebb is említettem, a dolgok ebben a kötetben kezdenek kiéleződni, az eddig elmoshatónak hitt határok pedig hirtelen élesebbé váltak. Ez pedig külön nagyon megfogott!

Bár kicsit azért sajnáltam, hogy már nem csak és kizárólag a Benedictekről szól ez a történet és a folytatásai, mégis imádtam! (És természetesen azért az írónő gondoskodott róla, hogy a kedvencek se maradjanak ki, Karlát és Sault leszámítva mindenki kapott egy-egy apró, vagy nagyobb jelenetet.) Joss hozta azt a szintet, amit elvártam tőle, és bár a Phoenixet, ami az eddigiek közül a kedvencem volt, nem tudta túlszárnyalni, Misty története felugrott az előkelő második helyre. :) Minden benne volt, ami egy lélektársas történethez kell, a folytatásra pedig már most nagyon kíváncsi vagyok. Kis kutatás után megtaláltam, hogy Angel történetében Will, Summerében pedig Victor fogja megtalálni a párját a főszereplők mellett, és gondolom nem kell elárulnom, hogy melyiket várom a legeslegjobban. ;)
Ajánlom mindenkinek elolvasásra, akik olvasták a Finding Love trilógiát, azoknak kötelező darab, de azok is bátran belevághatnak, akik még nem találkoztak a savantokkal, hiszen önálló kötetként is megállja a helyét, nem kapcsolódik szorosan az előző trilógiához, az esetleges lyukakat pedig az írónő megmagyarázza. :)